Azt magyarázzátok el nekem, hogy van az, hogy valakiről minden kikerülő információt meghamisítanak

Ha ezt nem tudjátok elmagyarázni, akkor azt mondjátok meg, hogy miként akadhat olyan nagykorú, cselekvőképes ember, aki mindezt elhiszi.

Jók ezek a leharcolt alakokkal készített beszélgetések.
„Surányi György volt jegybankelnök elmélkedett nemrég Friderikusz Sándor podcastjában. Jók ezek a leharcolt alakokkal készített beszélgetések, megerősítik az embert abban, kik azok, akiknek újbóli szereplésétől a Jóisten mentse meg ezt a sokat szenvedett nemzetet. Surányi kiváló példa.
A monetáris ember legemlékezetesebb attrakciója az volt, amikor eladta a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének zömét (65 tonnából hatvankettőt). Igaz, ez akkoriban, a nosztalgikus Horn-korszakban nem keltett különösebb megütközést, szép szervesen illeszkedett a haza kiárusításába belefeledkezett »szakértők« munkásságába.
Óh, azok a legendás idők! Két számjegyűre duzzadt infláció, munkanélküliség, a zsákutca végén pedig a megoldás, a megmentőt alakító IMF… Surányi – elvtársaihoz hasonlóan – mindenhez (is) ért. (A sejtelmes Bilderberg-csoport is meg-meghívja a szeánszaira.) Varga Mihály pénzügyminiszter kicsit másképp látja: »Surányi György egy elkésett katasztrófaturista, aki hallotta, hogy valahol baleset történt, de mire odaért, már se roncsok, se sérültek.«
Az »aranyember« most azt magyarázta, hogy meg kellene szüntetni a rezsicsökkentést és a benzinárstopot idehaza, és be kellene vezetni a világpiaci energiaárakat. Bőven elég, ha az emberek csak 19 fokra fűtik fel a lakást, az autópályán pedig nem kell tövig nyomni a pedált, 110 kilométeres tempó éppen elég.
Az a baj, magyarázza, hogy a rezsicsökkentés nem neveli meg kellően a magyar társadalmat. Márpedig a népet nevelni kell. (Ezt mintha már hallottuk volna. Csak nem az átkosban?) Én a kommentelővel értek egyet: »Személyes példamutatás, elvtársak! Luxust beadni a közösbe, és akkor mehet a rizsa a spórolásról.«”
Nyitókép: MTI/Kovács Attila